AtlétikaMóka: 4.3.2. tanítási egység: Mozgáskoncepciós rendszer elemei: Térbeli tájékozódás fejlesztés2

4.3.2. tanítási egység: Mozgáskoncepciós rendszer elemei: Térbeli tájékozódás fejlesztés

Köszöntelek a 4.3.2. tanítási egységben, mely a Mozgáskoncepciós Rendszer elemeire összpontosít, különös hangsúlyt fektetve a térbeli tájékozódás tudatosságának fejlesztésére.

Amint azt már megbeszéltük a 4.3. tanítási egységben a mozgáskoncepciós rendszer elemeinél a térbeli tájékozódásnak az alábbi elemeit különböztetjük meg.

Pozíció a Térben: A test vagy a mozgás pozíciója a térben, például a személyes tér vagy az általános tér. 

Személyes tér: Ez a fogalom arra vonatkozik, hogy hogyan érzékeljük és foglaljuk el azt a teret, amely közvetlenül körülveszi a testünket vagy testrészünket. A személyes tér egyfajta "burkolatot" alkot körülöttünk, és közvetlenül hatással van arra, hogy milyen mozgásokat és pozíciókat érzünk kényelmesnek vagy biztonságosnak.

Például, ha a testünk közel van valamihez vagy valakihez, mint például egy falhoz vagy más emberhez, a személyes térünk szűkebb lehet, és ezt érzékelhetjük azáltal, hogy óvatosan vagyunk a mozgásban, hogy ne üssük vagy ne zavarjuk meg a körülöttünk lévő tárgyakat vagy embereket.

Általános tér: Ez a fogalom szélesebb körű, és arra vonatkozik, hogy hogyan helyezkedik el a test vagy a mozgás a tágabb környezetben, mint például egy teremben vagy egy szabadtéri helyen. Az általános tér fogalma segít abban, hogy megértsük, hogyan navigálhatunk a körülöttünk lévő környezetben, és hogyan alakíthatjuk ki mozgásainkat annak függvényében, hogy hol vagyunk az adott térben.

Például, amikor egy teremben mozgunk, figyelnünk kell az általános térben lévő tárgyak és akadályok elhelyezkedését, hogy biztonságosan és hatékonyan tudjunk közlekedni. Ehhez kialakul bennünk egyfajta tudatosság arról, hogy hol vagyunk a teremben, és hogyan befolyásolja ez a helyzet a mozgásunkat.

Összességében a "Pozíció a Térben" fogalma segít megérteni, hogy hogyan helyezkedünk el a környezetünkben és hogyan viszonyulunk hozzá. Ezáltal segít megfelelően reagálni a körülöttünk lévő tér és tárgyak adta kihívásokra, és hatékonyan végrehajtani a mozgásokat a különböző környezeti feltételek között.

Irány: A mozgás iránya a térben, például felfelé/lefelé, előre/hátra stb.

Az irány meghatározása során különböző dimenziókban gondolkodhatunk, beleértve a függőleges, vízszintes és diagonális irányokat is.

Példák az irányra:

Felfelé/lefelé: Ez az irány arra vonatkozik, hogy a mozgás milyen magasságban történik a térben. Például, ha valaki felmászik egy lépcsőn, akkor mozgása felfelé irányul, míg ha lefelé megy a lépcsőn, akkor lefelé irányul a mozgása.

Előre/hátra: Ez az irány arra vonatkozik, hogy a mozgás milyen irányban történik a térben, ha azt tekintjük, hogy az illető nézési iránya előre van. Például, ha valaki fut egy egyenes úton, akkor előre halad, míg ha visszafelé sétál, akkor hátrafelé mozog.

Jobbra/balra: Ez az irány arra vonatkozik, hogy a mozgás milyen oldalirányban történik a térben. Például, ha valaki jobbra fordul, akkor a mozgása a jobb oldalára irányul, míg ha balra fordul, akkor a mozgása a bal oldalára irányul.

Diagonális irányok: Ezek az irányok olyan mozgási útvonalakat jelentenek, amelyek nem kizárólag függőleges vagy vízszintes irányban történnek, hanem valamilyen szögben kombinálják ezeket az irányokat. Például, ha valaki felfelé-balra mozog, akkor diagonálisan halad a térben.

Az irány fogalma nemcsak a fizikai mozgásokat, hanem az irányított figyelmet is jelenti, például egy útvonal tervezésekor vagy egy célpont meghatározásakor. Az irány meghatározása segít eligazodni a térben és hatékonyan irányítani a mozgásokat a környezetben. Ez különösen fontos az atlétikában és más sporttevékenységekben, valamint a térbeli tájékozódásban és navigációban.

Horizontális Sík: A tér vízszintes síkja, például alacsony, közepes, magas.

A "Horizontális Sík" fogalma a térbeli tájékozódás és mozgás elemzésénél használt kifejezés, amely a tér vízszintes síkját jelöli. A tér három dimenziójában (hosszúság, szélesség és magasság) a horizontális sík a talajhoz vagy egy másik referenciafelülethez képest elhelyezkedő síkot jelenti.

A horizontális sík fontos szerepet játszik a mozgás és tájékozódás során, mivel meghatározza, hogy a mozgás milyen magasságban vagy szinten történik a térben. A horizontális sík lehet alacsony, közepes vagy magas, attól függően, hogy a mozgás vagy tevékenység milyen magasságban zajlik.

Példák a horizontális síkra:

Alacsony: Ez a sík az alacsonyabb területeket jelenti a környezetben. Például, ha valaki a talajon fut, vagy egy alacsonyan elhelyezkedő platformon ugrál, akkor az mozgása az alacsony horizontális síkon történik.

Közepes: Ez a sík az átlagos magasságú területeket jelenti a környezetben. Például, ha valaki a földfelszín közelében egy vízszintes padon vagy széles utcai járdán mozog, akkor az mozgása a közepes horizontális síkon történik.

Magas: Ez a sík a magasabb területeket jelenti a környezetben. Például, ha valaki egy emelkedett platformon vagy magas falon mászik, akkor az mozgása a magas horizontális síkon történik.

A horizontális sík segít megkülönböztetni a tér különböző magasságú részeit, és segít orientálódni a környezetben. Ez különösen fontos az atlétikában és más sportokban, ahol a különböző magasságokon történő mozgásokat és tevékenységeket kell irányítani és végrehajtani. A térbeli tájékozódásban is segít, mivel meghatározza a talajszintet és a környezet egyéb magassági szintjeit, amelyek segítségével hatékonyan lehet navigálni a környezetben.

Útvonal: A mozgás útvonala a térben, például egyenes, íves stb.

Az "útvonal" fogalma a térben történő mozgásoknak az a jellemzője, hogy meghatározza, milyen irányban és milyen formában halad az adott mozgás vagy tevékenység. Az útvonal lehet egyenes vagy íves, és ezeknek a jellemzőknek a megértése kulcsfontosságú a térbeli tájékozódás és a mozgás hatékony irányítása szempontjából.

Egyenes útvonal: Ha egy mozgás egyenes vonalban halad a térben, akkor az útvonal egyenesnek tekinthető. Például, ha valaki egy sík terepen előre halad anélkül, hogy változtatná az irányt vagy a magasságot, az mozgása egy egyenes útvonalat követ.

Íves útvonal: Ha a mozgás görbe vagy kanyargós vonalat követ a térben, akkor az útvonal ívesnek tekinthető. Például, ha valaki egy kanyargós úton fut vagy kerékpározik, vagy egy ívelt pályán táncol, az mozgása egy íves útvonalat követ.

Az útvonal fontos szerepet játszik a térbeli tájékozódásban és a mozgás szabályozásában, mivel meghatározza, hogy a mozgás vagy tevékenység milyen irányban halad, és milyen formában mozog a térben. Az egyenes útvonalak gyorsabb, közvetlenebb utat biztosíthatnak egyik ponttól a másikig, míg az íves útvonalak lehetővé teszik a kanyargósabb, változatosabb mozgást. A sportokban és más tevékenységekben az útvonalak változatosak lehetnek, és az adott cél és a környezet követelményeitől függenek.

Az útvonalak megértése és alkalmazása segíthet az egyénnek abban, hogy hatékonyan mozogjon és navigáljon a környezetben, valamint hogy kihasználja a térben rejlő lehetőségeket és kihívásokat. Ezért az útvonalak fontosak mind az atlétikában, mind más mozgásalapú tevékenységekben, és segíthetnek az egyén teljesítményének javításában és fejlesztésében.

Kiterjedés: A mozgás nagysága vagy mérete, például nagy/kis. 

A "kiterjedés" fogalma a mozgás nagyságát vagy méretét jelenti a térben. Ez az elem alapvető fontosságú a mozgásminőség és a teljesítmény szempontjából, és befolyásolja, hogy a mozgás milyen hatékonyan vagy hatékonyan hajtható végre.

Nagy kiterjedés: Egy mozgás vagy mozdulat nagy kiterjedése azt jelenti, hogy a test vagy a végtagok nagyobb távolságot tesznek meg a térben. Például, ha valaki egy hosszú ugrást vagy egy nagy, lendületes karlendítést hajt végre, az azt mutatja, hogy a mozgás nagy kiterjedésű.

Kis kiterjedés: Ezzel szemben egy mozgás vagy mozdulat kis kiterjedése azt jelenti, hogy a test vagy a végtagok kisebb távolságot tesznek meg a térben. Például, ha valaki csak egy kis lépést tesz előre vagy oldalra, vagy csak kis mértékben emeli fel a karját, az azt jelzi, hogy a mozgás kis kiterjedésű.

A kiterjedés fontos szerepet játszik a mozgás hatékonyságában és hatékonyságában. A nagyobb kiterjedésű mozgások általában nagyobb erőfeszítést igényelnek, de lehetővé teszik a nagyobb távolságok vagy nagyobb területek lefedését. Ezek gyakran hasznosak lehetnek olyan tevékenységekben, mint a sprintelés, ugrás, vagy dobás, ahol a cél a lehető legnagyobb távolság elérése vagy a lehető legtöbb terület lefedése.

A kis kiterjedésű mozgások általában finomabb vagy precízebb mozgások, amelyek gyakran pontosabb célzást vagy finomabb mozgásvezérlést igényelnek. Ezek hasznosak lehetnek olyan tevékenységekben, mint a tánc vagy az íjászat, ahol a cél a pontos helyzet vagy mozdulat elérése.

Az egyén kiterjedésének megértése és fejlesztése segíthet abban, hogy jobban uralja a mozgásait, és hogy jobban teljesítsen különböző sportokban vagy tevékenységekben. Ezért fontos az edzések során és a mozgásfejlesztő programokban a kiterjedés elemének számbavétele és megfelelő figyelembe vétele.

Az előző elemek gyakorlása és alkalmazása a mozgáskoncepciós rendszer második eleme és egyben az oktatási fokozatrendszer második eleme is. 

Ez azt jelenti, hogy a kezdő foglalkozások során az elsajátítandó feladat saját test variációit dolgozzuk fel, majd a már begyakorolt és végrehajtott feladatokat csináljuk meg a gyerekekkel úgy, hogy a térben történő haladás irányait, síkjait módosítjuk.

Az oktatási folyamat elején is alkalmazhatjuk a térbeli tájlkozódás fejlesztését, amennyiben az adott mozgásforma, amiben haladni kell, már nem újszerű a gyerekek számára.

Például, a fogó játékok előtt célszerű a térbeli tájékozódást fejleszteni, az ütközések és a balesetveszély elkerülése érdekében. Erre remek példa, amikor járás vagy futás közben kell különböző tereptárgyakat vagy társakat kikerülni, miközben fokozatosan szűkítjük a rendelkezésre álló teret.

Ezzel egyidőben a haladás irányát is változtathatjuk.

Ilyen feladatokat láthatunk a szobrocska nevű játék különböző variációinak feldolgozása során.

ÖNELLEŐRZÉS/TUDÁSPRÓBA:

1. Mi a 4.3.2. tanítási egység fő célja?
2. Milyen elemekre összpontosít a tanítási egység a Mozgáskoncepciós Rendszerben?
3. Mi a Pozíció a Térben fogalmának jelentése a Mozgáskoncepciós Rendszerben?
4. Milyen példákat említ a szöveg az Irány fogalmára a térbeli tájékozódás során?
5. Hogyan határozzák meg a Horizontális Sík fogalmát ebben a kontextusban?
6. Miért fontos az Útvonal fogalma a mozgáskoncepciós rendszerben?
7. Hogyan lehet alkalmazni a Kiterjedés fogalmát a gyakorlatban a Mozgáskoncepciós Rendszerben?
8. Milyen szerepet játszik az oktatási folyamat elején a térbeli tájékozódás fejlesztésében?
9. Miért javasolja a szöveg a térbeli tájékozódás fejlesztését a fogó játékok előtt?
10. Milyen példákat említ a szöveg a térbeli tájékozódás gyakorlására járás vagy futás közben?